Hétfőn a teológusoknál tartott vizitációt az esperes és az ifjúságért felelős lelkipásztor. Ennek a látogatásnak is lényegében az volt a célja, mint a gyülekezet-látogatásoknak: érdeklődés, törődés, meghallgatás, álmok és vágyak tudakolása, azaz a Hogy vagy? – és Miben segíthetek? – kérdések közhelymentesen. Nem volt jelen minden szatmári teológus, hiszen vannak közülük olyanok, akik jelenleg Magyarországon tanulnak.
Mindenekelőtt Rácz Ervin ifjúsági előadó tartott egy rövid áhítatot a teológia disztermében a Prédikátor könyve 11. részének 9. verse alapján: „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!” Az üzenetben az örvendezésen és a jókedven volt a hangsúly. A lelkipásztor biztatta őket, éljék meg örömmel azt, hogy fiatalok, egyetemisták, teológusok és szolgálhatnak Istennek, – ez legyen alapja ottlétük minden pillanatának. Legyenek vágyaik, tetteik követkeményének okát pedig sosem másokban, hanem magukban és cselekedeteiben keressék.
Király Lajos esperes is a vágyakról beszélt, mégpedig a legmélyebb álmokról szólt, majd a beszélgetés alkalmával érdeklődött is ezek felől és biztatta őket azzal, hogy tanulmányaik jó alapot adhatnak a tettek mezején végzett szolgálatokra. A teológiai hallgatók valóban az őszinte érdeklődést érezhették, ugyanakkor már most szolgatársnak tudhatják magukat. Ennek gyakorlására már a helyettesítésekben, az ifjúsági munkában, a nyári tábor folyamán is sor kerülhet.
A gyülekezet-látogatás és a teológus-látogatás végsősoron családlátogatás, melyben a látogató és a látogatott is az Atya gyermekeként testvérként, családtagként tekinthet a másikra.